Lojzi bácsi 2.

Márton István írásának második része:

Édesanyámtól Kolozsváron értesülök, tanárbarátomat letartóztatták, kivizsgálás céljából. Nem felejtem, ekkor az operában a Nabuccoval készültünk és a Fidélioval. Mindkettőben rabság, a kórusok a szabadságért énekelnek... Én, a Magyar Opera kórusában, a börtönbevetett tudós paptanárért imádkozom... Számomra micsoda példás isteni irányítás, egybeesés volt ez. A világhírű zene, tartalom, szoros együtt való megjelenése a művészetnek, a mindenkori fenyegető hatalom ellen! Nesze neked Florestán Beethoven Fidéliójából, ugyanakkor Lojzi bácsi a valóságban...

Később tudtam meg, öt évre ítélték. A katonai törvényszék ítélkezett felette. Testvérei elmondása alapján állítólagos főbűne, hogy kijelentette volna: „Erdély Magyarországhoz tartozik." Miután a börtönből visszatért, többször elismételte, valójában a kapott dollárok álltak a háttérben, amit ő vett fel, de Zitzmann, a Barátok templomának plébánosa kezelt. Egyébként, az ottani plébánosról - amit Z. apámnak barátilag el is ismert - a kommunista párt, csak olyan átszűrt fazonút engedélyezett oda plébánosnak, aki mindenféle szempontból megbízható... Hisz e templom tornyából 1990-ig fényképezni lehetett a szekusokat, gépfegyverrel tüzelni a bejáró elvtársakra, lőni magára a szekura.

Az állampárt, minden hájjal kiképzett terrorgépezete, különös figyelmet szentelt - kommunista ágenseiken keresztül - a Nyugattal kapcsolatot tartó egyénekre. Tauszik tanár úr, ennek a csapdájába esett... Mint írtam, a háttér: a Premontrei templom javítására küldött dollárok voltak. A bécsi Caritas Catolicatól egykori gödöllői rendtársa - Paulai Imre látogatása után -, volt szíves részleteiben a javítási összeg felét elküldeni. Aki, elmondása szerint, de írása szerint is, kizárólag csak benne bízott. Senki másban!!! Ez okozta az akkori egyházi vezetőkben a mérhetetlen megalázó gubancot. Haragjukat, a baráti szekun keresztül kamatoztatták. Azzal, hogy a már idős, nyugdíjas Tauszik tanárurat bemószereljék, eláztassák, sőt, ha lehet, el is tegyék láb alól. S a velük kaláberező kommunista terrorszervezet plecsnire áhítozó pribékjei, markot dörzsölve, kapva kaptak ezen a kínálkozó „nagyszerű" ügyön. Kémkedés. Így próbálták a Departamentul Cultelor-tól (Egyházügyi Hivatal) diszkréten beállítani, de gondosan ügyelve a nyilvánosság elé nem tárni a Caritas Catolica nevet. Így a premontrei tanár a Nyugat számára, egy pénzelt kém – gondolták -, de kémkedését nem bizonyították... Mindez, a tanár úr írásából, memoárjából napnál világosabban kitűnik!

2014. október