Börtönéveiről írott vaskos írásában olvashatjuk, beszervezett emberek (ha ezeket emberszámba lehet venni) provokálták... Egy kitűnő példa, egy fiatal „rokona" is a terrorgépezet ágense volt. Erdélyről provokálta a tanárt. Viszonzásul a paptanár, igen leleményesen, a beszervezettnek egy Pallas lexikont adott kezébe, ha kíváncsi, olvasson Erdélyről. Fejleményeként, a kihallgatáson, a kommunista csizmát képviselő és terrorizáló szekus Raţiu Alexandru, a tanár kijelentését mi szerint Erdély Magyarországhoz tartozott, emígyen variálgatta: „Erdély Magyarországhoz tartozik." Ebből, a második variációt – sunyin – Búzás nevezetű másik pribékkel emígyen szuggerálta: „Erdélynek Magyarországhoz kell tartoznia." Miután a lelkileg összetört és gondolkodásban teljesen megkavart idős papot végleg behálózták, jött a harmadik kitalációjuk is. Agyába így hipnotizálták: „Erdélynek jogilag Magyarországhoz kell tartoznia."
Erre mondják: No comment!
Szóval bűne: Erdély integritása, revizionizmus, felforgató propaganda az állam ellen, stb. stb. Markukat dörzsölték az elvtik, miközben az áldozatra üvöltöztek...
Négy és fél évet kegyetlen körülmények között leült. „Elnöki kegyelemmel szabadult". Rablánca után, két-három hónap múlva, véletlen találkoztam vele. Nagyon megörülünk egymásnak! Elmondta, belső (egyházi, megfélemlített, bedolgozó papok) és külső ellenségei juttatták a börtönbe... Sosem felejtem, arról panaszkodott, legfájóbb, amikor a szabad levegőn, az utcán járkál, egykori diákjai, ismerősei, barátai, paptársai – pusztán félelemből - elfordítják a fejüket.
Oda jut, rendtársa, Hutás Zoltán, az akkori ordináriussal, valamint a szekus haverekkel, csalafinta módon kiebrudalják saját templomából, rendházából. A hatóságtól a Katalin-telepi templomban kap misézési engedélyt, azt is hívek nélküli üres templomban. Hogy mennyire szenvedett? Bizonyíték az is, aranymiséjét - könnyek között - üres templomban mutatta be. Zárt ajtók mögött, csupán én voltam jelen. Felkérésére fényképeztem... Együtt imádkoztunk...
Sokat piszkálták, figyelték. Leveleit olvasták. Viszont, sok írása úgy jutott ki, hogy egy, éveken keresztül idejáró buszsofőr, leveleit Magyarországon adta fel. Így tartotta kapcsolatait rendtársaival, Rómával, az egész világon szétszóródott egykori tanítványaival. Élmény volt hallgatni az általa felolvasott leveleket, a gödöllői rendtársaitól, valamint az egykori diákok írásait. Ezekből világosodott meg előttem, tanárukat nagyon szerették és rendtársai kifejezetten tisztelték...
Közben, szabadulása után - kiebrudaltan a rendházukból - Terus testvérével egy lakásba költözött. A Rogériuszra. Az Olaszi, biológiai roncstelep (temető) mellé.
Már-már csend honolt náluk. Tanítványai rendre írtak, küldözgették az élelmiszert, valamint a tehetősebbje valutát is.
A szekunak feltűnt. Valami nincs rendben - gondolhatták. Érkeznek a levelek, de ő nem ír, nem telefonál, s mégis részére, befut háromhavonta száz dollár! Valamit tenni kell...
A villanytelepen, a tervezőosztályon dolgoztam, minden hétfőn a gépíróktól sikerült megkapnom a heti tv műsort. Az Élet – és tudomány címemre érkezett, valamint nejem nagynénije Amerikából előfizetett a National Geographic Magazinra, úgy tartottam helyesnek, hetente egyszer a „szellemkerten keresztül hatolva", elvigyem a sokak által számkivetett, elkerült atyának. Hálából, minden alkalomra előadással készült. Egy kis magyar irodalomból, amit az iskolában nem oktatott a szocialista fertő. Egy, kis készakartan süllyesztőbe tett történelemből, Premontrei Rendből, tudós rendtársaiból, biológiai kutatásaiból. Be kell vallanom, rengeteg információt hallottam tőle, mondhatni sok- sok tudományos előadást. Hajnali négykor kelt, imái után, legtöbbször a pápák gyarlóságairól olvasott, amiből csupán egy néhányat mesélt el. Élvezte, van valaki, akinek előadásokat tarthat Mécs Lászlóról, verseket mondhat tőle, vagy éppen mikroszkópon mutat valamit, amit a minap látott. /A múzeumunknak volt egy belső lapja, ahol más név alatt, munkáiból jelentek meg írások./
Nagyon érdekes volt Trianonról tartott értekezése. Amit ma a történészek e téma kapcsán idézgetnek, azt ő évekkel ezelőtt elbeszélte. Például dühében, vörös lett kopasz feje, amikor Károlyi Mihályról beszélt. Vagy a terrorista Kun Béláról annak gyarló csapatáról netán említést tett ... Tőle hallottam először a Nobel díjra terjesztett Tormay Cecilről (halála miatt nem kapta meg), aki a Bujdosó című könyvében megírta mi vezetett Magyarország feldarabolásához... Fantasztikusak voltak előadásai például a pápaság és Trianonról. Az egyháztartományok határainak Trianon utáni alakulásáról. Gróf Széchényi Miklós váradi püspökünk kifakadása a Vatican engedékeny politikája ellen... Az ország ezeréves katolikus múltjával mit sem törődve... Ő említette, Széchenyi volt az, aki megmondta a magyar püspöki karnak, nem a hódolhat letompított hangján, az önérzetében megsértettként kell beszéljen a Szentszékkel. Figyelmeztetésre ösztönözte társait: semmiféle egyházmegyei új rendezésbe ne menjünk bele! Az eredményt ismerjük... Széchényi, sosem volt köpenyegforgató - mondta. Hatalmas kritika, és jelzés ez az akkori vezetőknek, valamint az utókornak különösen!
Minden beszélgetésünk – abban a kommunista időben állami (szekus) szemmel nézve fejenként – minimum húsz börtönévet jelenthetett volna. Mondtam is az atyának, mi lesz, ha letartóztatnak bennünket, mert kimondjuk az igazságot. Nekem családom van, Te pedig a nyolcvan felé lépkedsz...
Folytatása következik...
Szóljon hozzá!
Megmentendő templomok, szakrális emlékek
Személyes élmények, történetek várakról
Iskolák, kúriák, kastélyok, ipari emlékek
Népviselet, népművészet ünnep- és hétköznapokon
Történetek, hagyatékok, tájnyelvi kifejezések
A tájegységre jellemző dalok és dallamok
Fürdők, források, gyógyforrások, hőforrások
Történelmi kertek, sírkertek, emlékművek
