Őraljaboldogfalva

Őraljaboldogfalva (románul Sântămăria-Orlea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, Hátszegtől 3 km-re délkeletre, a Sztrigy bal partján fekszik.

A Boldogfalva név – éppúgy mint román nevének előtagja – Szűz Máriára utal. 1315-ben de v. Sancta Marie, 1447-ben Bodogazzonfalva néven említették. Román nevének utótagja egy középkori magyar váralja alakból fejlődhetett ki, amely Hátszeg várára utalt. Ezt az elemet a 18. században a magyar névhez is hozzáadták, majd később népetimológia útján a mai Őralja- alakban értelmezték. 1769-ban Orliá Bóldogfalva vel Szt. Maria, 1861-ban Oralja-Boldogfalva, 1880-ban Öralja-Boldogfalva.

A középkorban vásáros település volt a hátszegi vár alatt, katolikus plébániával és valószínűleg magyar–román lakossággal. I. Ulászló 1442-ben Hunyadi János familiárisának, a pestényi Andreasnak adta, majd 1447-ben Hunyaditól a Kendeffy család elődei kapták meg. Ekkor oppidumnak írták, éves vásárral. 1453-ban a dévai várhoz, 1506-ban és 1510-ben a vajdahunyadi várhoz tartozott. 1555-ben már létezett református egyháza. Báthory Kristóf 1578-ban megerősítette jogát hetivásár és évi négy országos vásár tartására (Szent Andráskor, a húsvét előtti csütörtökön és az ezeket követő ünnepnapokon). 1667-es, I. Apafi Mihály által jegyzett szabadalma már virágvasárnapra, pünkösd utáni csütörtökre, szeptember 8-ra és november 30-ra tette országos vásárainak időpontját. 1697-ben református lelkésze, Viski János készítette a máig fennmaradt másolatot Fogarasi István román nyelvű zsoltárfordításáról. Az egyházközség 1766-ban tizenkét férfit és kilenc asszonyt számlált.

A Kendeffyek uradalmi központja volt. 1824-ben Kendeffy Ádám iskolát szervezett a különböző felekezetű gyermekek számára, ahol 1843-ban a magyar és román ábécét, a magyar és román nyelvű számolást és a Kiskátét (ugyancsak magyarul és románul) tanították. Az iskola 1860-ig működött. Mellette 1852-ben a görög katolikusok is iskolát szerveztek, amelyet 1876-ban a község vett át, de nemsokára bezárták. 1885-ben a református lelkész vette kezébe az oktatást. Később magyar iskolája működött, 1960-ig.

A 19. század második és a 20. század első felében jelentős juhvásárokat tartottak benne. Az 1890-es években Giovanni Peccol fűrészüzeméhez olasz munkások települtek be, akiknek nagy része végleg ideköltözött. Utódaik elrománosodtak, de vallásukat javarészt megtartották. 1918 előtt Hunyad vármegye Hátszegi járásához tartozott.