Kolozsvár Románia második legnagyobb városa, Kolozs megye székhelye és Erdély kulturális központja. A város aktuális imázsának gyökere a középkor eseményiben keresendő. A tatár pusztítás után V. István szászokat telepített be, akik a 15. századra a lakosság felét jelentették a magyarság mellett. Majd a 17. században, az Erdélyi Fejedelemség idején, Bethlen Gábor engedélyezte a zsidó közösségek letelepedését. Tehát vallási szempontból is különleges, hiszen a római és görög katolikus egyház tanai, a református és unitárius hit, illetve a zsidó kultúra jegyei egyszerre voltak jelen Kolozsváron.
A demográfiai összetétel a második világháború után jelentősen átalakultak, amikor a zsidó népesség drasztikusan csökkent. Ezután a magyar többségű Kolozsvár a betelepített román lakossággal gyarapodott. Ennek következtében ma már csak a város 19%-a vallja magát magyarnak. A főtéren található Hunyadi Mátyás lovas szobor és a Szent Mihály-templom árulkodnak a város magyar vonatkozású történelmi gyökereiről. Marosvásárhely után a legnagyobb számú magyar közösségnek Kolozsvár ad otthont. (Czeglédi Alexandra)
Kárpátaljáért segélyakciók
Megmentendő templomok, szakrális emlékek
Személyes élmények, történetek várakról
Iskolák, kúriák, kastélyok, ipari emlékek
Gasztronómiai érdekességek, receptek
Népviselet, népművészet ünnep- és hétköznapokon
Történetek, hagyatékok, tájnyelvi kifejezések
A tájegységre jellemző dalok és dallamok
Fürdők, források, gyógyforrások, hőforrások
Történelmi kertek, sírkertek, emlékművek