Neve a 'folyócska' jelentésű délszláv rečica szóból ered.

Valószínűleg határában állott az először 1370-ben említett Borzafő vára, amely a 15. században kiváltságolt román kerület székhelye, 1429–35-ben a Német Lovagrend birtoka volt. A kormányzat 1718 és 1723 között elkezdte a rézbányászat és kohászat fejlesztését, ekkoriban többek között Selmecbányáról, Besztercebányáról érkezett bányászok, kohászok is dolgoztak itt. Később románresicai családokat telepítettek a mai gyár területére, akik a bogsániüzemnek égettek faszenet. Itt, Románresica fölött a kamara 1769–71-ben megalapította Resicabányát (Németresicát). Az új telep katolikus lakóit 1785-ig a ferencesek gondozták. 1776-ban szervezték római katolikus plébániáját és iskoláját.
A magyar korona országaiban először itt gyártottak ekkor gőzgépeket, az olvasztók fúvóberendezéseihez. 1848 tavaszán a németresicaiak megalapították a nemzetőrséget („Bürger-Garde”). Az üzemet Szlávy József, Graenzenstein Gusztáv ésZsigmondy Vilmos teljes egészében a forradalmi csapatok hadianyag-ellátására alakították át.
Az üzemek a 48-as eseménynek utáni helyreállítást követően 1851-től vasúti síneket is gyártottak. 1853-ban üzembe helyezték a Ferenc József altárná-t, ezzel határában kezdetét vette a szénbányászat. Ugyanekkor ipari vasutat építettek Moravicára, 1856-ban Székulra. 1855-ben megalakult StEG (1883-tól Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság). 1850-ben Cseh- és Morvaországból kb. száz családot, az osztrák tartományokból szénégetőket, 1857-ben a csehországi Rokycanyból 72 szénbányászcsaládot, az 1850-es–60-as években olasz kőfaragókat és kőbányászokat és francia hengergyári munkásokat költöztettek be. Resicabányát (Németresicát) 1858-ban a gyártól független községgé szervezték, első jegyzője a magyar Bíró Béla volt.
Szörény vármegye Resicabányai járásának székhelye volt. 1968 óta megyeszékhely.

Szóljon hozzá!

Név (kötelező)

E-mail cím (kötelező)

Weblap

Kérek értesítést a következő hozzászólásokról

Frissítés

Küldés (Ctrl+Enter)

Mégse