Végvár

Végvár (románul: Tormac) település Romániában, Temes megyében. 

1786-ban a császári kincstár több mint kétszáz német telepes család számára Rittberg néven hozta létre a települést. A német falut precíz mérnöki munkával tervezett négyszög alakú telkekre osztoták. A német családok azonban néhány év alatt teljesen elhagyták a települést, helyükre a század utolsó éveiben először Abaújból, később Csanád, Csongrád, Békés és Heves megyékből költöztetett be református családokat, egyes források szerint pedig messzebbről, a mai Bács-Kiskunból, Tolnából és a Sárközből is érkeztek ide családok. Velük a kamara telepítési szerződést kötött, amelynek alapján a beköltözők vállalták, hogy meghatározott ideig a településen maradnak, cserébe ingyenesen rendelkezésükre bocsátanak számos alapanyagokat, illetve kedvezményeket kapnak az új élet megkezdéséhez. Ezt a szerződést több alkalommal megújították ugyan, de a családok a következő években a későbbiekben is gyakran cserélődtek, mivel a honvágy, vagy a valóra nem váló gazdasági előnyök visszacsalogatták őket eredeti lakhelyükre. A terület birtokosai is többször változtak, és a végváriak tőlük sem részesültek egyforma mértékben a kincstár által megígért kedvezményekben.

Mindezek ellenére a település népessége folyamatosan gyarapodott, de a 19. század folyamán is folyamatosan mozgásban volt Végvár lakossága. Az elköltözöttek helyére jött az utánpótlás az Alföld egész területéről, néha távolabbról is. Új települések kapcsolódtak be a lakosság felfrissítésébe: Szabadszállás, Mezőgyán, Fehérgyarmat, Cegléd, Kiskunhalas, Izsák, Magyarcérna, Újfehértó, Sárszentmiklós, Tiszafüred, Dunaföldvár. A túlnépesedett községből az 1880-as években több család visszatelepült a Tolna megyei Pilisre, Decsre, Őcsénybe.