Tanítványaim készítették a következő „mai” legendát községünk egyik nevezetességéről. Egy projekthét keretében (mely a Faluportya címet kapta – szintén a gyerekek ötlete alapján) kellett történetet, mondát, kitalálni, írni, s felolvasni társaiknak a falu valamely nevezetességéről. Fotót is kellett hozzá készíteniük. A fa, amelyről írtak kiszáradt. A községháza előtt áll, és úgy gondolták községünk akkori elöljárói, hogy nem kellene kivágni. Elhívták községünk fafaragó mesterét, és ő álmodta meg a „jó” sárkányt, akinek a három feje a Perbálon valaha élt, és ma is élő három nemzetiséget ábrázolják. Azért jó sárkány, mert ez a három nép régen és mai békességben, közösen munkálkodva Perbál fejlődésén élte, éli mindennapjait. „Újjászülető tárgyaink” A jószívű sárkány legendája Egyszer volt, hol nem volt, állt kis falunk közepén egy szép nagy fa. Lombja árnyékot adott évtizedeken át a gyerekeknek a nagy melegben, amikor az iskolából hazafelé tartottak. Idős nénik pihentek meg alatta, amikor vásárolni voltak. Madarak fészkeltek ágai között, nevelgették fiókáikat. Egyszer egy esős éjszakán a falunkba tévedt egy gonosz vén banya, aki az eső elől a fa alá húzódott. Olyan nagy vihar volt, hogy a fa nem tudta teljesen megvédeni az öregasszonyt, így hát teljesen bőrig ázott. Nagyon mérges lett a boszorkány a fára, ezért egy háromfejű sárkánnyá varázsolta. Ezután megparancsolta neki, hogy pusztítson el mindenkit, aki arra jár, majd elbújt a fa melletti bokorban, hogy megnézze, mi történik. Másnap hajnalban két asszony sietett a buszhoz, hiszen nem késhettek el a munkahelyükről. Fontos, hogy a kenyérbolt időben kinyisson, hogy mindenki megvehesse az aznapi pékárut. A két asszony szlovák nyelven beszélgetet egymással. Észre sem vették a sötétben, hogy a lombos fa helyén egy sárkány áll. A sárkány nem bántotta őket. Nem sokkal ezután három férfi tolta a biciklijét el mellette. Ők sem vették észre az új jövevényt, németül beszélgettek arról, hogy a közeli húsüzemben találtak munkát, és milyen jó, hogy nem kell a városba utazniuk. A sárkány bennük sem ejtett kárt. Már kivilágosodott, amikor három kislány haladt el a fa mellett, akik az iskolába igyekeztek. Rácsodálkoztak a sárkányra, hiszen nemrég még zöldellő fa állt a helyén. Magyarul csevegtek, nevetgéltek, odaszaladtak hozzá, megsimogatták a törzsét, és dicsérték, hogy ilyen kedves, barátságos sárkányt még soha nem láttak. Aztán szaladtak az iskolába. A sárkány mosolyogva nézett utánuk. A gonosz boszorkány mérgesen ugrott elő a bokorból és veszekedni kezdett vele. De a sárkány válaszra sem méltatta, hiszen nem értette, hogy mit mond. Nem értette, mert az egyik feje magyar volt, a másik szlovák, a harmadik német. A fát sok évvel ezelőtt iskolás gyerekek ültették, szlovák, magyar és német gyerekek, hiszen falunkban akkoriban ez a három nemzetiség lakott. És a fa nem felejtette el ezt, jó szívvel, sárkányként is vigyáz Perbálra, a hajdan itt élt emberek leszármazottaira. Csákvári Hanna Darvas Csenge Győrfi Lili Szalai Henrietta Wentzel Réka Zaláni-Kiss Kata Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola 2074 Perbál Hősök tere 2. Magyarország

Várjuk a karácsonyt!ÍrtaRác Alexandra 4.b,Óbecse,Petőfi Sándor Á.I.

Várjuk a karácsonyt!ÍrtaBezeg Hunor 4.b,Óbecse,Petőfi Sándor Á.I.

Várjuk a karácsonyt!ÍrtaMolnár Tamás 4.b,Óbecse,Petőfi Sándor Á.I.

Várjuk a karácsonyt!ÍrtaBrada Petra 4.b,Óbecse,Petőfi Sándor Á.I.

Várjuk a karácsonyt!ÍrtaBudai Szabina 4.b,Óbecse,Petőfi Sándor Á.I.

Várjuk a karácsonyt!Írta:Tóth Réka 4.b,Óbecse,Petőfi Sándor Á.I.