Vidékünk húsvéti népszokásai

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát, dr. Kész Margitot, a Salánkon élő néprajzkutatót arra kértük, hogy beszéljen a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó kárpátaljai hagyományokról és szokásokról.

Hagyományosan a húsvéti ünnepkör szokásanyaga a legutolsó hét köré koncentrálódik. Katolikus vidékeken virágvasárnap a hívők elmennek barkát szentelni. A templomból hazafelé jövet a szentelt barkával megcsapdossák a gyermekeket, hogy egészségesek és jók legyenek egész évben.

A nagyhét a húsvéti előkészület fontos időszaka, ilyenkorra már befejeződnek a nagytakarítások, tehát a megtisztulás az anyagi kultúrában is megtörténik. Aztán nagycsütörtökön a katolikusoknál elhallgatnak a harangok, ilyenkor kereplővel szólítják a hívőket imádkozásra. Nagypéntek általános dologtiltó nap egész Kárpátalján, illetve szigorú böjt, nemcsak a katolikus, hanem nagyon sok református településen is. A reformátusoknál ilyenkor felértékelődik a halottkultusszal kapcsolatos szokásvilág, ők hagyományosan ekkor mennek a temetőbe és újítják meg a sírokat. A legtöbb településen ebben az időben történik a tojáshímzés is, hiszen más munkát ilyenkor nem szabad végezni, ugyanis annak beláthatatlan következményei lehetnek. Például, aki kenyeret süt, az kővé válhat. Hála Istennek, még nagyon sok kárpátaljai településen élő hagyomány a kézzel hímzett tojás készítése. Salánkon a viasszal író technika maradt meg, és máig fel lehet ismerni a tojásokon a különböző családok mintáit. Igaz, a régebbi motívumok: a kakastaréjos, gereblyés, karácsonyfás mellett elterjedtek az újabb virágmotívumokat ábrázoló minták is: labdarózsás, szegfűs, violás, tulipános stb. Kiccével, írókával a megfőtt langyos tojásra felviszik a mintákat, és kétféleképpen színezik. A bonyolultabbra csak a merészebbek vállalkoznak: hagymahéjba teszik a tojást és néhány óra múlva, miután kiveszik, letörlik a felvitt viaszt, helyén fehér marad a tojáshéj, tehát kirajzolódik a minta. Végül szalonnabőrkével kenik be. Az egyszerűbb megoldás az, amikor a megírt tojást aranyporral, illetve ezüstporral fényesítik. Érdekes máig élő hagyomány Salánkon, hogy a keresztgyermekeket páros hímes tojással ajándékozzák meg.

Vannak olyan vidékek nálunk, mint például Nagybereg, ahol máig a karcolásos ősi tojáshímzési technikát használják. Az általában pirosra festett tojásra sósavba mártott tollheggyel karcolják a mintát.

Nagyon ragaszkodnak Kárpátalján a hagyományos húsvéti ételekhez, igaz, újabban kiegészítik még sok újféle süteménnyel és hideghússal. Nagyszombaton máig sokfelé készül kalács, katolikusoknál pászka, és sok más szimbolikus jelentőségű étel, amelyeket a katolikusok megszentelnek. Ilyen például a szalonna, a kolbász, a töltött tyúk, a már említett pászka, a tojás, a só, a torma és a sárgatúró. A szentelésről hazajövő gazda máig ráteszi a gyerekek fejére a pászkás kosarat, és jó egészséget kíván nekik, illetve a gazda szeli fel a kenyeret és a pászkát, amelynek négy sarkából levág egy darabkát, amit egyes helyeken a szentelt borral fogyasztanak, másutt elteszik és a következő évi pászkaszenteléskor beteszik a kosárba, hiszen ennek óvó-védő funkciót tulajdonítanak. Egész Kárpátalján ragaszkodnak ahhoz a hagyományhoz, hogy nem szabad a szentelménynek egyetlen morzsáját sem kárba veszni hagyni, vagy eldobni. Általában a pászkamorzsát, a tojáshéjat elégetik, a sonkacsontot pedig a következő évi szentelésig a padláson tárolják, aminek ugyancsak óvó-védő funkciót tulajdonítanak. Egy évvel később elássák a krumpliföldbe, hogy bő termés legyen, de egyesek még gyógyítanak is vele, kelések kerekítésére használják.

A húsvéthétfő a hagyományos locsolózás időszaka, amikor kora reggel a kisfiúk felkeresik a leányokat és tojás reményében megöntözik őket. Később az idősebb legények is locsolóznak, de ők már nem hímes tojást kapnak, hanem leültetik őket az asztalhoz és megvendégelik. A vendégeskedés ideje a húsvéthétfő mellett a húsvétkedd is, amikor a leányok jogot kapnak arra, hogy ők is visszalocsolhassák a fiúkat vízzel.

Forrás: Kárpátalja hetilap

2015. március