Nagybereg

Séta a nagyberegi tájházban

Egy 1898-ban épült parasztház, régi csűr, esztováta, nagyanyáink fiatalkorát idéző hangulat – ez fogadja a régi idők, s a magyar paraszti kultúra azon szerelmeseit, akik ellátogatnak Nagyberegre, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2013. február 15-én felavatott tájházába, mely Magyarország Külügyminisztériuma és a Szülőföld Alap támogatása által került felújításra.

A tájház több szempontból is igen fontos, hisz vele egy autentikus paraszti hangulatot idéző muzeális intézménnyel gazdagodott a főiskola, s Kárpátalja magyarsága egyaránt.

A Nagybereg központjában lévő tájház jellegzetes kapujával, homlokzatával, tornácával nagyban kitűnik a környező lakóházak közül. A tájház területének bebarangolásában Kopor Zoltán gondnok volt kísérőm. A nagy alapterületű létesítményben 3 nagyobb részt különíthetünk el: az 1898-ban épült lakóházat, a csűrt és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Fodor István Természettudományi Kutatóintézetnek munkatársai által létrehozott gyűjteményes kertet. Ez utóbbiról Kopor Zoltántól kaptam bővebb információt, aki elmondta: a gyűjteményes kertbe többek között különböző sáfrány-, orchidea- és páfrányfajokat, keskenylevelű nárciszt, agárkosbort, kockás liliomot, vadcitromot, gyümölcsfákat és dísznövényeket telepítettek a kutatóintézet munkatársai, s a jövőben szeretnék majd más növényekkel is bővíteni.

A tájházzal kapcsolatos egyéb tudnivalókról, érdekességekről Kész Barnabás főiskolai tanár tájékoztatott.

Mit kell tudnunk a tájház eredetéről?

– Az épület egy 1898-ban épült tipikus nagyberegi módos parasztház. Eredetileg háromosztatú volt, majd hozzáépítettek egy negyedik helyiséget is. Így alakult ki a későbbi első ház–konyha–hátsó ház–kamra beosztás. A portát 2004-ben ajándékozta a főiskolának tulajdonosa. Hét évvel azelőtt, 1997-ben a Ybl Miklós Műszaki Főiskola Népi Építészeti Diákköre felmérte, részletes leírást, tervrajzokat készített róla, s műemlékké való nyilvánításra javasolta. Ekkor született meg a döntés a tájházzá alakításáról. 2009-ben el is kezdődött a felújítás. A kerítésen és a padlón kívül lényegében majdnem minden eredeti. A házon eredetileg zsindelytető volt, amit azonban később palára cseréltek. A felújítás során ezt leszedték, átmosták, majd visszarakták. A padló részben földes volt, de ma már mindenütt deszkapadló van. Ennek részben az az oka, hogy az épületet funkcióját tekintve foglalkoztatóházként szeretnénk üzemeltetni. A legnagyobb szobát, a hátsó házat kimondottan ilyen céllal alakítottuk ki. Ott a diákoknak és az érdeklődőknek különböző foglalkozásokat fogunk majd tartani.

Hátul, a mostani fáskamra után volt még disznó-, tyúk- és nyúlól is. Ezek nagyon rossz állapotban voltak, ezért lebontottuk őket, de a későbbiekben visszaállítjuk majd. Az udvar végében van egy keresztcsűr istállóval, ami szintén foglalkoztatóházzá lesz alakítva. Ott fogjuk majd tartani a főiskolán szervezett táncházak egy részét.

Mi a helyzet a bútorokkal, berendezési tárgyakkal?

– Nagyon rossz állapotban voltak, ezért a felújítás előtt ki is kerültek az épületből. Próbáltunk felhasználni belőlük, amit csak tudtunk, de kevés sikerrel. Viszont ezek mintául szolgáltak számunkra az „új" bútorok, tárgyak összegyűjtéséhez, megvásárlásához. Úgy próbáltuk tehát berendezni a helyiségeket, ahogy azelőtt voltak. Ennek a folyamatnak még nem értünk a végére, mivel egyrészt a régi bútorok (székek, komód stb.) restaurálása még várat magára, másrészt pedig, mert folyamatosan szeretnénk a berendezési tárgyakat bútorokkal, szőttesekkel gyarapítani. Az első ház, a konyha és a kamra tehát többé-kevésbé korhűen, autentikusan van berendezve, a hátsó ház pedig csak stílusában hagyományos, mivel oda a foglalkozásokhoz szükséges asztalok, padok kerülnek majd.

Mik a tervek? Mikor és mivel várják az érdeklődőket?

– Úgy tervezzük, hogy hetente egy-két napon diákfoglalkozás lesz. Lesz majd például szövés- és fonásoktatás. Igyekszünk mindig az éppen aktuális munkálatokra összpontosítani. A programok közt lesz hagyományos ételek elkészítése, fafaragás, agyagozás, kosárfonás és kenyérsütés is. Van egy újonnan rakott kemencénk, amiben júliusban, a tájház bázisán megszervezett Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótáborban már sütöttünk is kenyeret.

Azt szeretnénk tehát, hogy azok, akik ellátogatnak a tájházba – s itt nem csupán a főiskolás diákokra, hanem a magyarországi és helyi érdeklődőkre is gondolok –, teljes képet kapjanak a hagyományos nagyberegi építészetről. Megnézhetik az udvart, a házat, s annak berendezését. A beregi tájház élő tájház lesz, ahol az érdeklődők bármikor betekinthetnek majd a hagyományos paraszti építkezés érdekességeibe s a falusiak mindennapjaiba.

Írta: Espán Margaréta