whatsapp spy reviews site spy phone review best where to buy research papers mobile phone surveillance system order of research paper fleet gps tracking here essay for civil services exam papers online spy mobile sms alabama live homework help cell phone spy free download mobile spy java download site writing sms tracker agent help spy on someones phone texts text tracking app Блог о

Délvidéki interjúk - Link Lajos

Nyomtat


Ifjabb Link Lajos a bombázások idején éppen diák volt. Nem akarta, hogy elvigyék katonának, ezért 1999-ben Budapestre ment. Ahogy meséli, akkoriban még nem igazán voltak tervei, annyit tudott csak biztosan, hogy ahhoz, hogy meg tudjon élni, dolgozni kell valamit. Egy nyomdában kapott munkát. Szeretett Budapesten élni, tetszett neki a város, de mindig érezte, hogy a szíve visszahúzza a szülőföldjére, a Vajdaságba, Törökbecsére. Egy év elteltével haza is költözött.

Link_Lajos

Nehéz volt az újrakezdés?

Minden kezdett nehéz, de nem szabad feladni. Az pedig megkönnyítette a helyzetemet, hogy én itt vagyok itthon, itt akarok valamit felépíteni. És akkor, mikor hazajöttem, már meg is voltak ehhez az alapok. Még 1995-ben volt, hogy a barátaimmal, akiknek szintén nagyon fontos a múlt emlékeinek ápolása, kitakarítottuk az aracsi pusztatemplom romjait, és elkezdtük a hagyományok ápolását. Nem akartam azt, hogy magyarként másod- vagy harmadrendű állampolgárként kezeljenek a szülőföldemen. Már gyermekkoromban próbáltam utánamenni azoknak a dolgoknak, amit az iskolában nem tanítottak. Persze nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Először egy tejüzemet nyitottunk, a környékbeli gazdák bevonásával a vérkeringésbe. Aztán folyamatosan jöttek az új ötletek, ment a gondolkodás, hogy mibe lehetne vagy kellene belefogni. De ami végig mozgatott, az a Délvidék helyzete. Mindig is az a cél lebegett a szemem előtt, hogy megmutathassam ennek a helynek a múltját, a múltból megmaradt és ma is őrzött hagyományokat egy szélesebb közönségnek.

Így indult az Aracs Turizmus…

Igen, valahogy így kezdődött. Először csak kicsiben, a saját házunkban, a saját udvarunkon vendégeltük meg az idelátogató turistákat. Aztán jöttek az újabb ötletek. Traktoros túrákat indítottunk, a Tisza paleomedre a Sóskopó kiszáradása idején olyan, mintha a sivatagban sétálnánk, s mindeközben az aracsi templomrom restaulásában is részt vettünk, mint régészasszisztensek. És elkezdtük megszervezni a helybeliekkel, a törökbecseiekkel a falusi turizmust, igyekszünk egyre több magánházat bekapcsolni ebbe a körbe. Szerencsére jönnek Magyarországról a diákok, különféle baráti társaságok, így úgy tűnik, van arra igény, amit elgondoltunk. Aztán ami pénzt keresünk, azt visszaforgatjuk, számunkra ugyanis a helyi turizmus a megmaradás záloga, hiszen csak így tudunk munkalehetőséget teremteni a fiatalok számára. Mostanra már mondhatom, hogy a Délvidék egyik vezető szállásadója lettünk: 100 főre tudunk szállást biztosítani törökbecsei magyar családoknál a falusi turizmus keretein belül, négy vendégházba pedig diákokat várunk. Sokat szerepeltem a magyar médiában, többek között a Hazajáró és a Kárpát Expressz című műsorokban, ezeknek is köszönhetően egyre többen keresnek fel minket.

És közben belépett a történetbe a borászat is.

Igen. Hiszen a középkorban a szerémségi, vajdasági borvidék borai még elsőszámúnak számítottak, a török elől menekítették az ottani szőlőművelőket Tokaj vidékére. A legfőbb célom most az, hogy sikerüljön visszaültetni a köztudatba, hogy léteznek délvidéki borok is, hogy megteremthessük a helyi borkultúrát, és ezáltal a borturizmust is bekapcsolhassuk a falusi turzimus vérkeringésébe. Azt gondolom ugyanis, hogy így tudjuk idecsábítani a befektetőket, és így tudunk magyarként megőrizni a múltunkat és a hagyományainkat. Célunk összekapcsolni az ökogazdálkodást, a turizmust, a borkultúrát, ezekből azonban nem lehet megélni a szerbiai árakon, csak úgy, ha máshonnan is jönnek vendégek. Nekünk, délvidékieknek meg kell tanulnunk összefogni az anyaországbeliekkel és a Kárpát-medence többi magyarjával.

IWIWGoogle bookmarkTwitterFacebook