Péterréve

"Péterréve megközelítőleg ezer esztendőt tudhat már maga mögött, de ez a vidék már jóval előtte lakott volt. Valaha több mint 10 000 lelket számlált ez a kis település, de sajnos mára már csak alig 7000 lelket számlálhatunk. Mindezek ellenére töretlenül meg tudta őrizni kellemes, vidékies hangulatát. Sajnos az idősek között egyre nagyobb az elhalálozás, a fiatalok között pedig az elvándorlás aránya. Pedig szülőfalunk még számtalan kiaknázatlan lehetőséget kínál vagy éppen rejteget számunkra, melyeket észre sem veszünk a mindennapokban.

... természeti kincsekben gazdag vidék vagyunk, a jó minőségű termőföldjeinkről nem is beszélve, amelyek megművelésével és a Jóisten segedelmével oly sok család asztalára juttatja el a mindennapi kenyerünket. A túlzsúfolt városok lakói manapság már ha tehetik, pontosan olyan nyugodt természetet és ember közeli életteret keresnek maguknak, mint a mi kis szeretett falunk.

Falunk lakosságának nagy részét magyarok alkotják, de élnek itt békében más nemzetek is szép számmal. A nyelveink, vallásaink, kultúráink és szokásaink elegyéből és a sajátos népi életfelfogások, viselkedési normák összeolvadásából jött létre Péterréve sajátos és egyben utánozhatatlan arculata. Sajnos ma már a „fehér-pestis" felénk is érezteti negativ hatásait. Sokszor hallani manapság a panaszt és siránkozást ember társainktól, hogy „mennyire nincs élet itt". Ilyenkor mindig egy kedves barátom szavai jutnak eszembe, hogy: - Lehet, hogy ez igy van. Azonban te (magad), mit tettél azért, hogy ez ne így legyen, hogy ez megváltozzon? Nekünk fiataloknak, fiatal felnőtteknek ma már nem lenne szabad a dolgok nem létén siránkozni. Éppen ellenkezőleg. Azon kell fáradozni, hogy megteremthetjük azokat a bizonyos hiányzó dolgokat. "

Részlet Dóka András pályamunkájából.