Itt volt május elseje…

Több kedves emlék foglalkoztat.

Ötödikes lehettem, a négyes számú iskolában, az egykori Premontrei gimnáziumban... Hajlott hátú zenetanárnőnk volt. Végtelenül kedves, ahhoz a sok osztálybeli vásott nebulóhoz, akiket zenére idomított... A gyermek számára, a nagyobb szabadságot jelentő áprilisi tavaszban történt, amikor zenetanárnőnk igyekezett betanítani, egy, a máig fülembe költözött „Májusköszöntő" dallamot.

„Zengjen a dalunk, pajtás, / Fákon újul a hajtás, / Fogadjuk a tavaszt dallal!/ Itt van május elseje, / Énekszó és tánc köszöntse / Zeng és dalol az élet..."

S ez, a számomra igen kedves dallam, síromig elkísér. Mint a reuma a reumást. Tudom, ilyen a természetem.

Egykori munkahelyemen - május előtt - ez csak felerősödött. Tervezőmunkatársam is idomítottja volt közös zenetanárnőnknek. S ilyenkor, május elseje előtt, örökké az irodában, eldúdoltuk a refrént: Itt van május elseje,/ Ének szó...Jókat kacagtunk, pajkos gyermekkorunkra, tanárnőnkre emlékeztünk, köszöntöttük a tavaszt dallal...

Tanárnőm, huszonhat éve halott, kollégám pár hónapja. Már csak nejemmel dúdolgatom ezt a kedves, tavaszi indulót. Ki tudja meddig? S egyre ritkábban, mert vénségemre dal helyett, pirula fogyasztóvá lettem. Kikívánkozott belőlem.

A minap, kedves, Budapesten élő iskolatársamat tárcsáztam. Május elseje volt. Éreztem a telefonhívás szükségét. Ugyanis, már nem fértem a bőrömben. Szokásos érdeklődés részéről, részemről... Jól vagyok – mondtam, s máris kérdeztem: Te emlékszel – énekórán - mit is tanultunk anno, az iskolában..."Itt van május elseje..." S a telefonba, egykori tervezőkollégám helyett, most neki elénekeltem... Nagyon örült... Egy a nagy baj, már nem rügyezünk, hanem pirulázunk és fohászkodunk: Legyen még május elseje!

A cikkben említett dal a következő linken érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=mbzOns4XVus

Márton István / Nagyvárad

2015. május 1.