A fény útja - Sámoti templom-projekt

Bejelentkezés

Kérdező

Felvidék alatt mit értünk ma?

Partnerünk

talabor_logo

Utazások határtalanul

Facebook

Magyar Civilszervezetek

A fény útja - Sámoti templom-projekt

A művészeti projekt célja a felvidéki Somorja város (Šamorin) kataszterében álló elhagyott, elhanyagolt és megrongált Sámot községhez tartozó Árpád-kori templom feltérképezése; a középkori építészet szakrális voltának bizonyítása az irányított fény útjának követése révén. Az eddig elkészült és mellékelt videó egy nagyobb lélegzetvételű videóprojekt kiindulópontja.

A Felvidék délnyugati részén fekvő, Pozsonytól kb. 20 km-re levő Somorja város külterületén fekszik ma Sámot település, mely egykor pozsonyi várjobbágyok lakhelyeként önálló faluként szerepelt az iratokban. Ma pár százas lélekszámú, hanyatló tendenciát mutató alvó település, melynek határában áll az egykor jobb időket is megélt Árpád-kori sámoti templom. Feltámadásra várva, némán, az enyészet által csorbítatlan büszkeséggel mered rendületlenül az ég felé.

Az elfeledett sámoti templom, mely főszereplője és egyben színtere a történéseknek, a Szent Margit-templom nevet viseli. A legkorábbi fennmaradt hivatalos dokumentumok, melyek tanúságot tesznek létezéséről, 1260 körüli évek környékére helyezik e román stílusú templom megszületését. Alátámasztja ezt az 1978-as régészeti ásatás által részben feltárt középkori temető és település maradványa is, mely a templomdomb alatt rejtezett a kíváncsi világ szemei elől, s melyet a szakemberek 12.-16. századok környékére datálnak.
Maga a belső tér hasonlatos az egyéb Csallóközben megtalálható, Árpád-kori kápolnák felépítéséhez, tereihez: „ A síkmennyezetes hajóhoz félköríves diadalívvel kapcsolódó, dongaboltozattal, a végén negyedgömb-kupolával fedett félköríves alaprajzú szentély, e korszakra jellemző alaprajzi típus. A szentélyhez északról – ugyancsak dongaboltozattal fedett – sekrestye csatlakozik. A templom részben átalakított, de félköríves záródású ablakai ugyancsak őrzik a középkori hangulatot. Nyugati oromfala fölött – talán a 19. században konstruált - kisméretű, fából készült harangtorony emelkedik ki a tetőzetből”. (forrás: http://www.muemlekem.hu/hatareset?id=378) Egyedülálló azonban nagyrészt érintetlen tereiben: a szentély és a sekrestye sem került átalakításra az idők során, eredeti állapotban közvetítik a középkor építészeti hagyatékát.

A templom még így üresen, berendezés nélkül is csodálatos, erőteljes szakrális tér. Ma már ismét a somorjai plébánia tulajdonában áll, ám a különböző törekvések ellenére, melyek sorban meghiúsultak (kiállítótér berendezése, közösségi ház létrehozása-kápolna újraszentelése), máig az enyészet uralkodik benne. Ahogy telik az idő, úgy csökkennek az Árpád-kori templom esélyei a feltámadásra. A helyi magyarság identitása szempontjából is fontos emlék lehetne, hiszen egyes források szerint alapjai akár régebbiek is lehetnek, mint a méltán híres somorjai református templom, a feltáratlan középkori freskók gondolata pedig akarva-akaratlan is lázba hozza a téma iránt érdeklődőt.
Suma summarum: a templom, ez az elfeledett szakrális emlék értékes közkincs, mely mélyen van elásva az emberi közöny és tehetetlenség kőkemény, fagyos és mind ezidáig terméketlen földjében. Kiemelésre, megtisztításra vár, hogy még további évtizedekig, akár évszázadokig hordozhassa a folytonosság, az öröklét és a győzedelmes fény üzenetét.

Lengyel Valter és Méry Beáta