Bejelentkezés
Kérdező
Felvidék alatt mit értünk ma?
Magyar Civilszervezetek
Délvidéki Interjúk - Kis Zoltán
Kis Zoltán, Óbecse
Mi volt számodra a legrosszabb időszak? Hogyan emlékszel vissza erre?
A háború, a besorozás, az infláció nem egyetlen esemény volt, hanem egy folyamat. És arra nincs recept, hogy ezt hogyan lehet túlélni. Én is csak egyes időszakokról tudok mesélni, mert közben rengeteg minden történt. Amikor a harctéren voltam, a feleségem éppen gyermeket várt, a kislányunk pedig 10 hónapos volt. Rettentően nehéz volt, hiszen azt sem tudtam, mi van itthon, ott meg volt, ami volt… Amikor hazajöttem, összecsomagoltam a családot, és lementünk a montenegrói tengerpartra egy hétre. Utólag visszagondolva nem tudom, miért csináltam ezt. Egyszerűen csak így éreztem helyesnek.
Délvidéki interjúk - Horvát Zoltán
Horvát Zoltán, Óbecse
Mesélnél arról, hogy hol, s hogy hogyan ért téged az újrakezdés?
Én 1989-ben nősültem, aztán kitört a háború. Aránytalanul sok magyart mozgósítottak, ezért sok embert indult Angliába és Kanadába. De valahogy mégis inkább a szerbek mentek külföldre, nem mi.
Délvidéki interjúk - Bogár Attila
Bogár Attila, Óbecse
Hogyan élted meg az újrakezdés éveit?
A szó szoros értelmében nem volt nekem újrakezdés, nekem kezdés volt. 1972-ben születtem, ’91-ben vonultam be 15 hónapra. Mikor elmentünk, még szebb élet volt, aztán jött az embargó, a pénzhiány. Fogságban is voltam néhány napot. Féltünk persze, de aztán elkezdtünk beszélgetni, hogy hagyjuk már egymást… Nemrég még együtt éltünk.
Délvidéki interjúk - Acsai Sándor
Acsai Sándor, Óbecse
Szabadka és Újvidék között körülbelül félúton található Óbecse város, ahol az ott élő magyar kisebbség tagjaival találkoztunk. A háborús időszak óta eltelt idő nehézségeiről, és az újrakezdésükről beszélgettünk velük. Itt találkoztam Acsai Sándorral, aki fiatal férfiként élte át ezt az időszakot, mára már két gyermek édesapja, és a helyi élelmiszer feldolgozó gyárban, villanyszerelőként dolgozik.
Délvidéki interjúk - Link Lajos
Ifjabb Link Lajos a bombázások idején éppen diák volt. Nem akarta, hogy elvigyék katonának, ezért 1999-ben Budapestre ment. Ahogy meséli, akkoriban még nem igazán voltak tervei, annyit tudott csak biztosan, hogy ahhoz, hogy meg tudjon élni, dolgozni kell valamit. Egy nyomdában kapott munkát. Szeretett Budapesten élni, tetszett neki a város, de mindig érezte, hogy a szíve visszahúzza a szülőföldjére, a Vajdaságba, Törökbecsére. Egy év elteltével haza is költözött.
További együttműködők
 |  |  |  |  |  |  |  |  |