Apácaszakállas

"L. jól ismerte falucskája történetét. Sokszor elmondta gyermekkorában, hogy Apácaszakállas területe már a honfoglalás előtt is lakott volt, s mindig hozzáfűzte, hogy ezt onnan tudni, hogy voltak régészeti ásatások, melyek felfedték a templomhoz közeli avar temetőt. Erre a momentumra hihetetlenül büszke volt. A falu első hiteles említésével egyébként 1221-ből származó oklevélben találkozunk. IV. Béla, történelmünk királya lányának, Margit kérelmére a falut a nyúlszigeti apácakolostornak adományozta. Európa legvéresebb háborúja – igen: a világháború Apácaszakállasra is kihatott –, nem kímélte a lakosságot sem. Nagyon sokan veszítették életüket a harctereken, illetve a haláltáborokban. Deportálás, kitelepítés, erőszakos szövetkezetesítés követte a megpróbáltatásokat. Az 1960-as évek végén már javult a lakosság életszínvonala. S ma már ugyanolyan község, mint bármelyik a környéken.

... Tudod, zömében itt magyarok éltek még akkor is, amikor ott laktam. Számomra az ünnepek voltak a legszebbek. Márciusban a forradalom és szabadságharca való emlékezés...csodálatos volt mindig. Magyar zászlók lobogtak minden évben a levegőben, mindenki kabátján ott díszelgett a kokárda. Versek, beszédek, énekek s végén a főhajtás. Az a pezsgő érzés, ami az embert hatalmába kerítette, hogy tartozni egy nemzethez, amely minden évben megünnepelte azt a dicső korszakot, ami értünk, magyarokért volt, valami eget rengető boldogságba sodort. S túl a határon, az anyaországtól távol itt is, elnyomottként jó volt időssel és fiatallal körbeállni a kopjafát, ami a miénk, ami rólunk szól. Aztán az év legmeghittebb ünnepe: a karácsony. Mindig betlehemi jászol állításával kezdődött, sok-sok kulturális műsorral színesítve. Jaj, de szerettem ezeket a koncerteket, kiállításokat, előadásokat....Szentestén pedig a helyi református templomban mindig volt istentisztelet, természetesen egy szemernyi üres hely sem volt ilyenkor. Aztán sosem feledkeztünk meg a júniusi trianoni békeszerződésről, a világháborúban elesett katonákról, a deportálásról sem. Így volt teljes egy évünk ilyen téren. Kis község nagy szívvel."

Részlet Balogh László pályamunkájából.