Tamási Miklós: Hazátlan (Vancouver)

Járt már Bécsben, de Pozsonyban még soha? Minden évben elutazik Székelyföldre, de Nagyváradon még nem állt meg? A magyarság déli része véget ér Szegeddel és Péccsel? Célunk, hogy megismertessük a határon túl, kisebbségben élő magyarság településeit az ott élők szemszögéből. Önkéntes tudósítóink informálják az olvasót a jelentősebb eseményekről, programokról.

A jobb oldalon található ikonokra kattintva pedig receptek, várak, kúriák elevenednek meg. Ezeket Ön is szerkesztheti, próbálja ki most!

Bejelentkezés

Kérdező

Felvidék alatt mit értünk ma?

Partnerünk

talabor_logo

Utazások határtalanul

Facebook

Magyar Civilszervezetek

Tamási Miklós: Hazátlan (Vancouver)

Ezt a gyönyörű, ma is aktuális verset hangszalagról írtam le. Még az átkosban. Elnézést a költőtől, ha bizonyos írásjelet – hallás után - máshová mérlegeltem...

Hogy melyik adásban került a hullámok hátára, már nem emlékszem. Talán, az Ötágú sípban? /Márton István/

Elhangzott a Szabad Európa Rádióban, 1984 körül...

Hazátlan…

Hordod magadon bélyeged,
Mint magányát az árva.
A lélek van ily egyedül,
Egyetlen testbe zárva.

Egyetlen nagy test a világ
És még sincs benne társad.
S ha eljő’ majd a pillanat,
Vállalja-e hogy vártad?

Kétségek úsztatnak,
Sziget éjjel se várja sajkát.
Gyámot rendelt a SORS neked,
S elűzte régi dajkád.

Idegen ritmus ringat el,
Ha álomba bújsz félve.
Nap helyett mézesmadzagon
Holdat húznak az égre.

De az ég: kék még és tiéd.
Ki csillag, egy se hitvány!
A mester kísér messziről,
Száműzött hű tanítvány.

Magányod mályva színein
Áttüzel ritka titka,
Akinek otthona elveszett,
Az Isten lesz kalitja.